Pati, a kertész
Bár mióta az eszemet tudom, a legnagyobb élvezettel foglalkozom növényekkel – gyerekkoromban a barátnőmmel komplett kis laboratóriumot állítottunk fel a kertben, ahol növényeket „boncoltunk” és mikroszkóp alatt vizsgálgattuk őket –, bölcsészként, fordítóként és nemzetközi kapcsolatok szakosként mégis majd’ két évtizedig egészen más területen dolgoztam, miközben tele volt a lakás burjánzó egzotikumokkal és zöldségpalántákkal.
Bár szerettem a munkámat is, egyre inkább azt éreztem, hogy nem vagyok igazán a helyemen, hiszen az én helyem valójában a kertben van: sehol máshol nem érzem magam olyan önfeledten, mint a növények között, és semmi sem tud úgy lelkesíteni, mint a kísérletezés egy-egy új növény kicsíráztatásával és termőre fordításával, így aztán fokozatosan egyre gyarapodott a kertészeti tudásom.
A véletlenek összjátéka úgy hozta, hogy a munkahelyemről megbecsüléssel távozhattam, miután éles szakmai váltással hivatalosan is kertésszé képeztem magam – minden iskolám közül ezt élveztem a legjobban –, azután pedig hozzájutottunk vágyaim tárgyához: egy méretes kerthez, ahol igazán elszabadulhatott a fantáziám, és ennek hozadékaként azután Gáboré is…